Parádsasvár a Parádi-völgy felső végén települt. Pásztorok figyeltek fel arra, hogy legelésző állataik az egyik savanyú forrás vizét a többinél jobban kedvelik. A csevicének nevezett víz adta hosszú ideig a falu nevét is. II. Rákóczi Ferenc 1710-ben a közeli Parádóhután üveggyárat alapított, amelyet 1776-ban áttelepítettek Csevicére ahol az országszerte ismertté vált parádi vízhez készültek palackok. Ybl Miklós tervezte a kínai pagodára emlékeztető, színes majolikával fedett ivócsarnokot, ahol a csevicét palackozzák. Szemben szép parkban áll a tornyos, neoreneszánsz kastély (1881, Ybl), amelyet a megrendelő Károlyi család Sasvárnak nevezett el. Innen kapta a település a mai nevét.
Az 550 lakosú település történelme az 1600-as évektől a Rákócziakhoz, köztük az 1708-ban Parádóhután üveghutát alapító II. Rákóczi Ferenchez, majd a fejedelem elkobzott birtokait felvásárló Grassalkovich családhoz, végül – Parádhoz hasonlóan – a terület 1847-től birtokló Károlyi grófokhoz kapcsolódik. Károlyi Györgyné – Batthyány Lajos sógornője – emigrációjából hazatérve itt építteti föl Sasvárnak nevezett kastélyát 1882-ben. A völgykatlanban fekvő, 1947-ig közigazgatásilag Parádhoz tartozó település – a kastély nyomán – 1951-től viseli mai nevét.
A híres-neves Parádi víz itt, Parádsasváron fakad a felszínre, itt is palackozzák. A gyomorbántalmakra, de akár a másnaposságra is gyógyírt hozó kén-hidrogénes, szénsavas parádsasvári csevice vizét mélyebb rétegekből előtörő gázok dúsítják fel.